Persze bolondos a névválasztásunk, és sokan -akik nem ismernek minket, vagy nem nézegetik ennek az oldalnak a korábbi bejegyzéseit- fel is teszik a kérdést: milyen tanya?
A kerti szerszámtároló
Ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy az egyesület publikus tevékenységei valóban a “szellemi műhelyhez” köthetők, és a célközönséggel való találkozásainknak egyelőre nem “A” tanya, hanem folyamatosan változó helyszínek adnak teret. Mindez azért, mert magán a tanyán a feltételek még nem adottak a különböző jellegű események lebonyolításához. Visszaolvasva a sok évvel ezelőtti bejegyzéseket, az akkori terveink szerint komoly infrastruktúráknak kellene már készen állnia a területen. Mostani eszünkkel azonban, látva hogy honnan, hová jutottunk, nem lehetünk elégedetlenek az alább felsorolt eredményekkel.
A "tároló és a beülő"
Első lépésként évekkel ezelőtt a földterület besorolásának megváltoztatása, megosztása, rendezési terv-módosítás mellett kis veteményeskertet hoztunk létre, gyümölcsfákat ültettünk. A kert évek óta ellát bennünket minden jóval s habár nem biztosítja az áhított önfenntartást, a sok nyert tapasztalat mellett egy-egy zöldségféléből az éves fogyasztásunk jelentős hányada megterem benne. Az elmúlt évek során gyümölcsfáink is elkezdetek termőre fordulni (az almafa esetében kutyáink nagy örömére, ők ugyanis a gyümölcs labda formáját is tudták értékelni), idén már “bokros” növényeken (ribizli, egres) a sor.
Korábban beszámoltunk arról is, hogy komoly tervek készültek egy erdei iskolaként szolgáló épületre, amelyre még az építési engedélyt is sikerült beszereznünk. Mind a mai napig jó döntésnek tartjuk, hogy nem vágtunk bele, noha ígéretekkel el voltunk halmozva a jelenlegi pénzügyi környezetben nagyon rizikós (és nem utolsósorban nem finanszírozható) vállalkozás lett volna. Két évvel ezelőtt tehát úgy döntöttünk, hogy kisebb (tanyaléptékű) beruházásokkal igyekszünk minél többet kihozni a lehetőségeinkből. Mivel az ezzel járó adminisztrációt igyekeztünk a minimumra csökkenteni, a helyi és országos építési előírásoknak megfelelően olyan építményeket terveztünk, melyek engedélyeztetési eljárása a legegyszerűbb. Itt jellemzően az épület paramétereire -magasság, alapterület, újabban légköbméter- és felhasználási módjára kell gondolni. Így épült meg a kis kerti beülő, szalonnasütő hellyel, a későbbi már engedélyköteles épületeink prototípusául szolgáló 48 négyzetméteres tárolóhelység, a kerti szerszámtároló és legújabban (még folyamatban) az istálló.
Új házak készűltek a kutyáknak is...
A közművek vonatkozásában felemás helyzetben találtuk magunkat. Az elektromos áramot jelenleg akkumulátorok, illetve (alkalomszerűen) egy aggregátor biztosítják, jelenlegi igényeinket száz százalékban lefedve. A víz- és csatornahelyzet csak félig-meddig tekinthető megoldottnak. Jóllehet a területünk falu felé eső végén nyíló utca (mely közmű-csatlakozást biztosított volna) kivitelezése érdekében kisebb földterületet térítésmentesen átadtunk az önkormányzatnak a “projekt” egyelőre elhalt. A szennyvízkezelés érdekében bekötöttünk egy a vonatkozó szabályzóknak megfelelő tartályt, az öntözővizet a területen régóta megtalálható kis teljesítményű kút biztosítja, az ivóvizet pedig hordjuk magunkkal. Ezt a problémát úgy tűnik csakis egy ivóvízkút fúratásával tudjuk megoldani, de az azzal jár hercehurcától, na meg a költségektől már előre fáj a fejünk.
Épül az istálló
Ami várható… Az istálló befejezése után, a “kicsilovak” kiköltöznek a tanyára. Ez persze feltételezi a kerítésrendszer megerősítését, illetve a karámnak szolgáló terület kijelölését. A nagyobb léptékű beruházásokat illetően, ennyi év kijózanító tapasztalatinak birtokában nem mernék nyilatkozni. Mindent a maga idejében. Mindenesetre bízunk benne, hogy jövőre lesznek olyan alkalmak, amelyekre hazaköltözik az egyesület és végre “a tanyán tanyázhatunk”.
