Ladoméri Tanya

Repülnek a hónapok, ami azt illeti, az utolsó bejegyzés óta az évszakok is. Mondhatni, a honlapon adásszünetet tartottunk. Nem mintha nem történt volna semmi érdekes, csak éppen mindig volt jobb dolgunk mint a számítógép előtt való ücsörgés. Vagy éppen nem volt, de akkor meg lusták voltunk…

Mindjárt az elején tisztázzuk. Eltelt hat hónap az utolsó bejegyzés óta, de a nagy tervek tekintetében ugyanott tartunk ahol tavasszal. Tehát építkezni nem építkeztünk, de még a lovakat sem pateroltuk ki a pusztába, tehát sok dicsekedni-valónk nincs. Na jó, azért van egy kicsi. Ott van mindjárt a kert. Azzal azért, tekintve a megnövelt méretét, volt munka. Mondjuk lett is eredménye. A szépen termő hagyma, répa, bab, zöldborsó mellé rengeteg paradicsom és már-már feldolgozhatatlan mennyiségű cukkini termett. Mellette “szüretelhettünk” paprikát, patisszont, tököt, hátravan még a póréhagyma, a cékla és a padlizsán. A tavalyelőtt ültetett gyümölcsfáink közül a két meggy már idén termőre fordult -sajnos a madarak és nem a mi örömünkre-, illetve leszedhettük az első -és idén az egyetlen szem- almánkat is. És, hogy a fentebb lógó orral emlegetett tervekre is visszatérjünk egy pár szó erejéig, felvettük a kapcsolatot egy sokak által dicsért áccsal, aki épp mostanság készíti az árkalkulációt egy-két leendőbeli létesítmé-nyünkre, melyek közül néhány reményeink szerint már az idén megvalósul.

Biztosan megvalósult -ergo lezajlott-  az ötödik templomkerti búcsú. Pont egy hete vasárnap ismét csodaszép időben, a korábbi évekhez képest talán valamelyest mérsékeltebb érdeklődés mellett tartottuk meg ezt a szívünkhöz oly közel álló rendezvényt. A megjelentek a visszajelzések szerint jól érezték magukat, megjegyzem mi is, tehát megérte a belefektetett munkát. Készítgetünk egy zenés összeállítást az eseményen készült videókból, fényképekből, ha végeztünk vele itt mindenképpen közzétesszük. Ide kívánkozik egy másik örvendetes esemény felemlegetése is. Dunaszegen -felbuzdulva a “ladoméri” példán- augusztusban megtartották az első templomkerti búcsút. A nagyszerű hangulatú összejövetelre “vendégnépijátékosfejtörősember” minőségünkben minket is meginvitáltak és mi örömmel részt is vettünk rajta.

Végül a lovakrúl… A két miniparipa remekül viseli magát, amellett, hogy “angyalok” a gyerekekkel tényleg nagyon szépen tanulnak (velünk együtt), sőt amit sohasem hittem volna, Grafit is levetkőzte azt a bolondos szokását, hogy minden patatisztításnál ki akar rúgni a kertből. Róluk, a velük való munkáról illetve a velük kapcsolatos tervekről hamarosan külön bejegyzésben tervezünk foglalkozni.

Addig is egy ígéret: Ha minden összejön, nagyjából a tavalyi kondíciókkal újra kirándulást szervezünk, valamelyik októberi hétvégére. A célállomás egyelőre maradjon titok, hamarosan meghirdetjük.