Végre itt a tavasz! Az elkövetkező hónapokban remélhetőleg ki sem fogunk látszani a munkából, de a bejegyzések ilyetén elhanyagolását -mint az az elmúlt időszakban történt- a továbbiakban azért nem tervezzük.
Alighogy kibiggyent kicsit az idő, már kint tettünk-vettünk a tanyán. Gyümölcsfákat metszettünk, kijelöltük a veteményeskert helyét (minek, hiszen “odakinn” úgyis lelopják a termést, mondják sokan) és igen, egy rég halogatott munkába is belevágtunk…:
Szemétszedés. A tanya elhelyezkedése sok szempontból áldás, sok szempontból átok. Az hogy a terület közel van a faluhoz, de azért mégis a határban, nem csak nekünk ideális, de a szemetüktől nem a megszokott módon megszabadulni kívánóknak is. A mellettünk húzódó erdősáv remek lerakóhelynek bizonyult egyeseknek, másrészt amit az emberek nem hordtak ide, az ideért a szél szárnyán. Ezt pedig el kell tüntetnünk. Így hát nekiestünk a szemétszedésnek és a terület egyik felét már meg is tisztítottuk.
Közben lassan “intéződnek” a hivatalos ügyeink, talán pont kerül az építési engedély körüli ügyleteink végére, talán a vízművel is sikerül megállapodnunk… Mindenesetre -bár sokan figyelmeztettek előre- sohasem gondoltuk volna, hogy a bürokrácia útvesztőiben való bolyongás ennyi energiánkat emészti majd fel.
Újabb dilemmát jelent az állataink kérdése. A korábban már említett két miniparipa, Rozsda és Grafit kiköltöztetése lassan időszerű lenne, bár az őket kiszolgáló létesítmények még csak “papíron” léteznek. Hasonlóképpen a tanyára való deportálásra vár Pamacs, a lelke mélyén jó, de amúgy egy gonosz vakarcs puli, aki ez utóbbi minőségénél fogva a birtok védelmi rendszerét hivatott megtestesíteni.
Ma, egy rövidebb esős időszak után végre újra süt a nap, vár a tanya!
