Valóban eltűntünk kicsit. A Búcsú után szusszantunk egyet, majd belevetettük magunkat a “birtok” körüli teendőkbe. Területet rendeztünk, befejeztük a kerítést. Nagyjából meghatároztuk a veteményes helyét, sőt mellé gyümölcsfákat ültettünk és még mogyoróbokrokat is telepítettünk. A héten elkészült a kis teljesítményű öntözőkút, mely a tavaszi munkák során nagy könnyebbséget jelent majd. “Norton” kútfejet álmodtunk meg rá, mely nem csak a szivattyúzást, de a kézi pumpálást is lehetővé teszi, így nem kell berregni minden egyes vödör vízért.
Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés: mi lett a nagy tervekkel? Építkezés, vendégfogadás stb… Nos, kénytelenek voltunk lassítani egy kicsit a tempón. Mind a rendezési terv körüli hercehurca, mind pedig az egyes kivitelezőktől kapott árajánlatok (melyeket áttekintve rá kellett döbbennünk, hogy mennyire alulbecsültünk bizonyos költségeket) a “rohamtempó” visszafogására szorítottak minket. Bizony ráeszméltünk, hogy bármennyire is elcsépelt a “lassan járj, tovább érsz” közhely, legalábbis megfontolandó, így mi is ehhez tartjuk most magunkat.
Így viszont rengeteg idő szakadt a nyakunkba, tehát az elkövetkező napokban -a Kisalföld Vágtán is velünk tartó- Kálmán bácsi segítségével megpróbáljuk befogatolni a két shetlandit. Komoly elvárásokat támasztottunk a minitáltosokkal szemben, reméljük nem okoznak csalódást. Mellette mi magunk is komoly önképzésnek szeretnénk alávetni magunkat, elsősorban szövés, kosárfonás és fafaragás területén. Az eredményeinkről természetesen be fogunk számolni.
