A harmadik. Szinte hihetetlen. Mintha csak pár napja lett volna, hogy kisfiúnk keresztelőjén megemlítettük Ferenc atyának az ötletünket: csináljunk valamit a templom búcsúünnepén. Valamit ami más mint a szép lassan sorvadó ringlispires, céllövöldés csinadratta. Valamit, ami nem ez utóbbi ellen, inkább mellette, mintegy kiegészítve azt, kínálna ünneplési/kikapcsolódási lehetőséget, vagy csak alkalmat az együttlétre a falunkbelieknek. Hogy ez sikerült-e, azt a rendezvényünkre évről-évre kilátogatók tudnák megválaszolni.
Természetesen idén is számos váratlan és nem éppen váratlan nehézség merült fel a szervezés során. Vegyük például a már-már kiszámíthatóan kiszámíthatatlan időjárást (némi képzavarral élve), mely miatt előzetesen sokat fájt a fejünk. Sokat variáltunk a programokon, az esetleg meghívandó fellépőkön is, de szűkös költségvetésünk okán végül lemondtunk a “drágább” mutatványokról. A rendezvényre beharangozott egyetlen “különleges” műsorszámot, kedves barátaink lovasbemutatóját a sok eső miatt az utolsó napon kellett törölnünk.
Persze mint eddig minden évben, ezúttal is kaptunk támogatást “odafentről”, így vasárnap délutánra nagyon szép időnk lett. Három óra után kedves vendégeinkkel kivonultunk a templomkertbe, és elrendeztük a szokásos kellékeket. Felcsendült a népzene, mintegy hívogatva a falu apraját és nagyját. Hamar összegyűlt a búcsúi sokadalom, s mindenki remek hangulatban vetette bele magát a már megszokott, valamint az ez alkalommal debütáló játékok, fejtörők és erőpróbák illetve kézműves foglalkozások színes kavalkádjába. Többen süteményekkel járultak hozzá a búcsúi lakomához, mások a gyermekeknek szánt búcsúfia ajándékokat szaporították kedves apróságokkal. Bizony, jó társaságban repül az idő, hát hamar ránkesteledett.
Hálás szívvel gondolunk minden kedves barátunkra, aki velünk töltötte ezt a néhány órát, különösképpen azokra a sokakra, akik ilyen-olyan módon segítettek abban, hogy ez a rendezvény ismét sikeres legyen. Értük is, a magunk öröméért is, megérte a belefektetett munkát. És, hogy az ilyenkor kötelező mondattal zárjuk ezt a bejegyzést:
Jövőre ugyanitt!
