Tegnap lehelyeztük az első kerítésoszlopokat az udvar köré. Így a falu felé eső egy hektáros terület három részre, a majdani gyümölcsös, az udvar és a legelő területére lett bontva. A legelőn túli nagy terület megmaradt egyben és eredeti -szántó- funkciójában. Az oszlopok felállítása egyébként viszonylag gyorsan ment, ami macera volt, az inkább az akác lábak beszerzése, majd az egyes lábak előkészítése körül fordult elő. A mai nap során -úgy tervezzük- lerakjuk az utolsó oszlopokat is, holnap pedig, ha minden igaz, mehetünk Ásványráróra a vadhálóért.
Ami a terveket, az építési engedély illetve az egyéb engedélyek körüli hercehurcát illeti, elmúlt egy hónap alatt számtalanszor megfordult velünk a világ. Már az építésügyi hatóságnál is akadtak kifogások és ezek csak szaporodtak az ÁNTSZ-szel és a Főállatorvosi Hivatallal való egyeztetés nyomán. És még hol a vége?
Végül, hogy szabad perceinkben se unatkozzunk, a mai naphoz egy hónapra itt a Búcsú. A délutáni templomkerti rendezvény programját nagyjából megálmodtuk, de a munka dandárja még hátravan.
