Tervezés, szervezés, méregetés. Egyelőre ennyiről tudunk beszámolni. Hétvégén a földmérővel jártuk be a területet, ő méregette a telekhatárokat, mi -minthogy eddig nem ismertük- méregettük őt. Néhány szó és a telefonján megszólaló Csík muzsika után egyből szimpatikus lett.
Míg kint voltunk megérkeztek a falubeli ismerősök is, akiket az út rendbetételére kértünk fel. Ez a munkálat ugyanis olyan szakaszba ért, amely már gépi erőt igényel. Ők is -a földmérő is- a mostani hétvégére ígérték magukat.
Időközben túl vagyunk az első “birtokháborítási” esetünkön is. Már néhány hete feltűnt, hogy valaki lóversenypályának használja a legelőnket és a kelő árpát is. Próbáltunk lovasként hozzáállni a dologhoz, tehát higgadtan tudtára adni az illetőnek, hogy egy vágtázó ló a maga nagyjából négy mázsájával, “egyelőre” nemkívánatos vendég a területen, de a falutévére feltet üzenetünk bizonyára nem jutott el hozzá, mert hétfőn szembetalálkoztunk vele ugyanott. Végülis teljesen normális hangnemben meg tudtuk beszélni az ügyet, ő pedig ígéretet tett, hogy elkerüli a birtokot. Más kérdés, hogy tegnap úgyanúgy a vetésben száguldozott, igaz nem a miénkben.
