Ma, 2011. június 30-án beadtuk az építési engedély kérelmet.

Ritkulnak a bejegyzések, egyszerűen azért, mert egyre több időt tölthetünk kint a tanyán, egyre ritkábban ülünk le a számítógép elé. A május hónap különösen húzósra sikeredett, sok tennivalónk akadt a kertben, a legelőn, valamint egyszerűen a tereprendezés terén is. Mindemellett persze folyamatos leterheltséget jelentenek az adminisztratív feladatok, de ezekről inkább már nem is írok.

A zöldségeskerttel nagyjából elégedettek vagyunk, a retek, a hagyma és a saláta lassacskán “kikopik”, gyönyörű a zöldborsónk és a kukorica is elég szépen nő. A sárgarépában még benne van a lehetőség, egyelőre várjuk mi lesz belőle. A paradicsomról, paprikáról még nem tudok nyilatkozni, de nagyon bízunk bennük. Kisebb csalódások a tavaly telepített gyümölcsfákkal kapcsolatban értek minket. Az alma-, cseresznye- és meggyfák megeredtek, a barackfák azonban elég ramatyul néznek ki. Egyelőre adunk nekik időt, hiszen az egy évvel korábban ültetett szilva is, amiről már majdnem lemondtunk, idén tündököl.

Ami az idei első kaszálást illeti azt bizony komoly kudarcként éltük meg. Gyönyörű volt a kaszáló, nagyon sokat vártunk tőle, sokat is adott, de persze pont a bálázás közben ért minket a most már egy hete tartó esős időszak, így sajnos attól tartunk, a szép mennyiségű takarmányt veszteségként kell majd elkönyvelnünk. Reméljük a következő kaszálás idején kegyesebb lesz hozzánk az időjárás.

Hihetetlen,de igaz és nagyon nem szép, hogy áprilisban nem született bejegyzés. Mentségünkre szolgáljon, hogy majd minden szabad percünket a tanyán töltöttük.  Igazolásul alább megtekinthető az elmúlt hónap munkáit, eseményeit rögzítő filmecske.

Nem lehet nem tudomást venni a szemünk előtt zajló csodáról. Ez a csoda ott van természet titokzatos és varázslatos újjászületésének minden apró mozzanatában. Most épp a salátaboglárka virágzásában…

Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy (Máté 6, 29)

Végre itt a tavasz! Az elkövetkező hónapokban remélhetőleg ki sem fogunk látszani a munkából, de a bejegyzések ilyetén elhanyagolását -mint az az elmúlt időszakban történt- a továbbiakban azért nem tervezzük.

Alighogy kibiggyent kicsit az idő, már kint tettünk-vettünk a tanyán. Gyümölcsfákat metszettünk, kijelöltük a veteményeskert helyét (minek, hiszen “odakinn” úgyis lelopják a termést, mondják sokan) és igen, egy rég halogatott munkába is belevágtunk…:

Szemétszedés. A tanya elhelyezkedése sok szempontból áldás, sok szempontból átok. Az hogy a terület közel van a faluhoz, de azért mégis a határban, nem csak nekünk ideális, de a szemetüktől nem a megszokott módon megszabadulni kívánóknak is. A mellettünk húzódó erdősáv remek lerakóhelynek bizonyult egyeseknek, másrészt  amit az emberek nem hordtak ide, az ideért a szél szárnyán. Ezt pedig el kell tüntetnünk. Így hát nekiestünk a szemétszedésnek és a terület egyik felét már meg is tisztítottuk.

Közben lassan “intéződnek” a hivatalos ügyeink, talán pont kerül az építési engedély körüli ügyleteink végére, talán a vízművel is sikerül megállapodnunk… Mindenesetre -bár sokan figyelmeztettek előre- sohasem gondoltuk volna, hogy a bürokrácia útvesztőiben való bolyongás ennyi energiánkat emészti majd fel.

Újabb dilemmát jelent az állataink kérdése. A korábban már említett két miniparipa,  Rozsda és Grafit kiköltöztetése lassan időszerű lenne, bár az őket kiszolgáló létesítmények még csak “papíron” léteznek. Hasonlóképpen a tanyára való deportálásra vár Pamacs, a lelke mélyén jó, de amúgy egy gonosz vakarcs puli, aki ez utóbbi minőségénél fogva a birtok védelmi rendszerét hivatott megtestesíteni.

Ma, egy rövidebb esős időszak után végre újra süt a nap, vár a tanya!

A rendezési tervet -úgy tűnik- végre minden hatóság jóváhagyta, így -amennyiben a jogerős döntésről szóló papírok is a kezünkben lesznek- mehetünk az építésügyhöz.

Küzdünk a közművekkel is, a csatornázás még függőben van, ami az elektromos áramot illeti, egy sziget üzemű napelemes rendszer mellett törtünk lándzsát.

A héten a tervezőhöz is eljutottunk, átbeszéltük az utolsó változtatandó paramétereket a tervben, illetve azt, hogy melyek azok a  hatóságok, amelyekkel biztosan egyeztetnünk kell még. Persze ezek sem lesznek egyszerű körök.

Egy korábbi bejegyzés során már megemlítettem a tervezett szigetközi elkerülő utat.  Ez a sokak által dédelgetett “projekt” (hmmm) már sok fejtörést okozott nekünk, hiszen az egyik bekötőút pont a területünkön keresztül -az újabb verzió szerint a területünk mellett- haladna. Többé-kevésbé megtanultunk együtt élni ezzel a problémával, de azért időről-időre komoly bosszúságokat okoz nekünk. Legutóbb épp a héten, hiszen az új rendezési tervet -mely pár napja emelkedett volna jogerőre- az utolsó pillanatban torpedózta meg a “mittudoménmelyik” hivatal (egy az eljáró harminc közül), azzal a felkiáltással, hogy a tervben nem biztosított a bekötőút számára a megfelelő szélességű nyomvonal.

Nem arról akarok most írni (majd talán holnap ), hogy ez újfent mennyivel hátráltatja a mi terveinket, sőt még azt sem fogom pedzegetni (pedig mennyire szeretném), hogy ez az út valószínűleg soha nem fog elkészülni. Tekintsük most úgy, hogy ennek a rémálomnak a megvalósulása, valamilyen oknál fogva (legyen az mondjuk egy elbabrált EU pályázat) mégis elérhető közelségbe kerülhet. Tehát mi a bajunk ezzel az úttal?

Tekintsünk rá a Szigetköz térképére. Egy 52,5 km hosszú, 6-8km széles szigetről beszélünk. A jellemzően kis méretű településeken -Győrtől Mosonmagyaróvárig- halad keresztül a 1401. számú “Szigetközi” út. Már ennyiből -a terület földrajzi adottságait tekintve- is badarságnak tűnhet egy újabb út beszuszakolása a -mondhatjuk- keskeny földterületre. De nézzük tovább. A tervezett elkerülő észak felől kerülné meg az alsó-szigetközi falvakat, összeköttetést teremtene Vámosszabadival valamint a “stratégiai” fontosságú Patkányossal. A nyomvonal javarészt szántókon halad (itt a tulajdoni viszonyokból adódóan komoly ellenállásra, várhatóan számos jogi procedúrára lehet számítani), Győrladamér közelében például elhalad közvetlenül a ritkaságnak számító és különleges természeti értéket képviselő Somos erdő mellett. Mind a mezőgazdasági, mind pedig az érintetlen területeken számításba kell vennünk a hazai viszonylatban is jelentős vadállományt fenyegető veszélyeket, valamint a beruházás megvalósulásával a növényvilágot érő káros hatásokat. Mindemellett  az érintett települések arculatát is negatívan érinti, hiszen a bekötőutak megkövetelt szélessége gyakorlatban azt jelentené, hogy egyes utcákat háztól-házig le kell aszfaltozni, megszüntetve a fasorokat, előkerteket.

Van-e létjogosultsága az útnak? Kétségtelen, hogy az elmúlt években az 1401.sz út alsó-szigetközi szakaszán megnövekedett a forgalom. Ennek időbeni megoszlása azonban érdekes aránytalanságokat mutat. Míg napközben meglehetősen gyér a forgalom, reggel hét és fél kilenc valamint délután négy és fél hat között jelentősebb autómennyiség terheli az útszakaszt. Mind a forgalom növekedése, mind pedig az eloszlásában megfigyelhető ingadozás a szigetközi települések szerkezetének elmúlt években lezajlott káros változásainak köszönhető. A települések lélekszámának növekedésével igazolt torz fejlődéselmélet az oka, számos egyéb káros hatás mellett, az alsó szigetközi települések  közlekedési problémáinak is. A településeket övezve, gyakran mezőgazdasági területeket művelés alól kivonva, úgynevezett “kertvárosias övezetek” jöttek létre, melyek gyakorlatban a közeli megyeszékhelyre ingázók rezervátumaiként funkcionálnak. Erről bővebben talán máskor.

Összességében úgy gondolom, nem tekinthetjük megoldásnak azt, hogy az elmúlt évek számos  átgondolatlan döntését egy alapvetően elhibázott, hatásait tekintve előreláthatatlan és visszafordíthatatlan koncepcióval orvosolják. Hogy mit hoz a jövő, előre nem láthatjuk. Egyelőre a terv csak terv és megvalósulására vajmi kevés az esély.

A két ünnep közötti időszak a csendes tervezgetés, és a dermedt tájon való bolyongás jegyében telt.

Tegnap aztán nekiveselkedtünk és “felzötyögtünk” a fővárosba, mégpedig a Csík zenekar elő-szilveszteri mulatságára. Gondoltuk, megérdemlünk egy kis kikapcsolódást, nos hát jobban nem is választhattunk volna. Ennek megfelelően -hogy más is élvezhesse ezt a csodálatos muzsikát- újévi köszöntőnkhöz egy Csík felvételt csatolunk.

Az idei évre nem marad más mint a jókívánságok:

Minden kedves barátunknak, szerettünknek, minden ismerős és ismeretlen olvasónak nagyon boldog  új évet kívánunk! Áldja meg a Jóisten a 2011-es esztendőt, adjon jó egészséget – jó kedélyt valamennyiünknek,  népünknek pedig hitet, reményt és erőt a megújulásra!

Minden  kedves barátunknak szeretetben teljes, áldott

ünnepet kívánunk!

A tél idén egy napot sem késett. Sőt, egy-két nappal talán még korábban is érkezett. Nem bánjuk, hiszen a havat szeretjük és a zord időjárás nem feszített munkában, hanem bosszantó egy helyben toporgásban  talált minket. Persze azért mindig történik valami, minket azonban -lássuk be- néha elkeserít a csigatempó.

Pedig azért fel-feldereng a fény az alagút végén. Az egyesületünket bejegyezték, így a programok szervezéséhez -amennyiben ügyesek leszünk- komolyabb pénzügyi hátteret tudunk biztosítani.  A rendezési terv módosítása is az utolsó fázisban van, tehát tavaszra ez nem lesz akadálya, hogy belevághassunk az építkezésbe.

Így hát most nincs más dolgunk, mint barangolni a behavazott birtokon és környékén.  Az igazat megvallva már ettől jobban érezzük magunkat.