Vasárnap rendben lezajlott a nagy kirándulás. Teljesen megtöltöttük a buszt, így -bár lett volna még néhány jelentkező- végül ötvenhárman indultunk neki a nagy utazásnak. A fél hetes indulás ideálisnak bizonyult, s mivel mindenki pontos volt, hamar elértünk Budapestig ahol megejtettük az odaútra tervezett egyetlen pihenőnket. A fővároson hamar átkeltünk és -közös ima, éneklés és az egy célállomásunk rövid ismertetése mellett- utunk második szakasza is gyorsan eltelt.
Tíz órára érkeztünk Mátraverebély-Szentkútra, ahol a ferences szerzeteseknek köszönhetően egy részletes kegyhelyismertetőt is meghallgathattunk, majd a tizenegy órás mise előtt még lehetőségünk nyílt egy rövid barangolásra a csodás környezetben. A szertartás -melyben Ferenc atya is közreműködött- ezúttal szabadtéren, a sziklaoltár előtt zajlott s körmenettel ért véget. A feszített menetrend miatt ezután már nem időzhettünk sokat, indulunk kellett második célállmásunkra Hollókőre.
A világörökségi címmel büszkélkedő faluban finom ebéd várt minket, majd ezt követően szabad program keretében fedeztük fel az érdekességeket. Sétáltunk az ófalu hangulatos utcácskáin, megcsodáltuk a helyi kézművesek munkáit, a “bevállalósabbak” a várba is fölkapaszkodtak. Hamar eltelt az itt töltött délután s öt óra körül elindultunk hazafelé. A reggelinél valamelyest intenzívebb forgalom, a nagy meleg és nyilván a fáradtság miatt is, a hazaút tűnt hosszabbnak, de így is kilenc órára mindenki otthon volt.
Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől, így magától értetődőnek tűnik, hogy az egyesület a kirándulások szervezése terén is aktív marad. Most azonban “nyakunkon a búcsú” , már csak három hetünk van, hogy minden összeálljon. Így hát oda is, következő kirándulásainkra is szeretettel várunk mindenkit!
