Egy korábbi bejegyzés során már megemlítettem a tervezett szigetközi elkerülő utat.  Ez a sokak által dédelgetett “projekt” (hmmm) már sok fejtörést okozott nekünk, hiszen az egyik bekötőút pont a területünkön keresztül -az újabb verzió szerint a területünk mellett- haladna. Többé-kevésbé megtanultunk együtt élni ezzel a problémával, de azért időről-időre komoly bosszúságokat okoz nekünk. Legutóbb épp a héten, hiszen az új rendezési tervet -mely pár napja emelkedett volna jogerőre- az utolsó pillanatban torpedózta meg a “mittudoménmelyik” hivatal (egy az eljáró harminc közül), azzal a felkiáltással, hogy a tervben nem biztosított a bekötőút számára a megfelelő szélességű nyomvonal.

Nem arról akarok most írni (majd talán holnap ), hogy ez újfent mennyivel hátráltatja a mi terveinket, sőt még azt sem fogom pedzegetni (pedig mennyire szeretném), hogy ez az út valószínűleg soha nem fog elkészülni. Tekintsük most úgy, hogy ennek a rémálomnak a megvalósulása, valamilyen oknál fogva (legyen az mondjuk egy elbabrált EU pályázat) mégis elérhető közelségbe kerülhet. Tehát mi a bajunk ezzel az úttal?

Tekintsünk rá a Szigetköz térképére. Egy 52,5 km hosszú, 6-8km széles szigetről beszélünk. A jellemzően kis méretű településeken -Győrtől Mosonmagyaróvárig- halad keresztül a 1401. számú “Szigetközi” út. Már ennyiből -a terület földrajzi adottságait tekintve- is badarságnak tűnhet egy újabb út beszuszakolása a -mondhatjuk- keskeny földterületre. De nézzük tovább. A tervezett elkerülő észak felől kerülné meg az alsó-szigetközi falvakat, összeköttetést teremtene Vámosszabadival valamint a “stratégiai” fontosságú Patkányossal. A nyomvonal javarészt szántókon halad (itt a tulajdoni viszonyokból adódóan komoly ellenállásra, várhatóan számos jogi procedúrára lehet számítani), Győrladamér közelében például elhalad közvetlenül a ritkaságnak számító és különleges természeti értéket képviselő Somos erdő mellett. Mind a mezőgazdasági, mind pedig az érintetlen területeken számításba kell vennünk a hazai viszonylatban is jelentős vadállományt fenyegető veszélyeket, valamint a beruházás megvalósulásával a növényvilágot érő káros hatásokat. Mindemellett  az érintett települések arculatát is negatívan érinti, hiszen a bekötőutak megkövetelt szélessége gyakorlatban azt jelentené, hogy egyes utcákat háztól-házig le kell aszfaltozni, megszüntetve a fasorokat, előkerteket.

Van-e létjogosultsága az útnak? Kétségtelen, hogy az elmúlt években az 1401.sz út alsó-szigetközi szakaszán megnövekedett a forgalom. Ennek időbeni megoszlása azonban érdekes aránytalanságokat mutat. Míg napközben meglehetősen gyér a forgalom, reggel hét és fél kilenc valamint délután négy és fél hat között jelentősebb autómennyiség terheli az útszakaszt. Mind a forgalom növekedése, mind pedig az eloszlásában megfigyelhető ingadozás a szigetközi települések szerkezetének elmúlt években lezajlott káros változásainak köszönhető. A települések lélekszámának növekedésével igazolt torz fejlődéselmélet az oka, számos egyéb káros hatás mellett, az alsó szigetközi települések  közlekedési problémáinak is. A településeket övezve, gyakran mezőgazdasági területeket művelés alól kivonva, úgynevezett “kertvárosias övezetek” jöttek létre, melyek gyakorlatban a közeli megyeszékhelyre ingázók rezervátumaiként funkcionálnak. Erről bővebben talán máskor.

Összességében úgy gondolom, nem tekinthetjük megoldásnak azt, hogy az elmúlt évek számos  átgondolatlan döntését egy alapvetően elhibázott, hatásait tekintve előreláthatatlan és visszafordíthatatlan koncepcióval orvosolják. Hogy mit hoz a jövő, előre nem láthatjuk. Egyelőre a terv csak terv és megvalósulására vajmi kevés az esély.

Minden  kedves barátunknak szeretetben teljes, áldott

ünnepet kívánunk!

A tél idén egy napot sem késett. Sőt, egy-két nappal talán még korábban is érkezett. Nem bánjuk, hiszen a havat szeretjük és a zord időjárás nem feszített munkában, hanem bosszantó egy helyben toporgásban  talált minket. Persze azért mindig történik valami, minket azonban -lássuk be- néha elkeserít a csigatempó.

Pedig azért fel-feldereng a fény az alagút végén. Az egyesületünket bejegyezték, így a programok szervezéséhez -amennyiben ügyesek leszünk- komolyabb pénzügyi hátteret tudunk biztosítani.  A rendezési terv módosítása is az utolsó fázisban van, tehát tavaszra ez nem lesz akadálya, hogy belevághassunk az építkezésbe.

Így hát most nincs más dolgunk, mint barangolni a behavazott birtokon és környékén.  Az igazat megvallva már ettől jobban érezzük magunkat.

Valóban eltűntünk kicsit. A Búcsú után szusszantunk egyet, majd belevetettük magunkat a “birtok” körüli teendőkbe. Területet rendeztünk, befejeztük a kerítést. Nagyjából meghatároztuk a veteményes helyét, sőt mellé gyümölcsfákat ültettünk és még mogyoróbokrokat is telepítettünk. A héten elkészült a kis teljesítményű öntözőkút, mely a tavaszi munkák során nagy könnyebbséget jelent majd. “Norton” kútfejet álmodtunk meg rá, mely nem csak a szivattyúzást, de a kézi pumpálást is lehetővé teszi, így nem kell berregni minden egyes vödör vízért.

Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés: mi lett a nagy tervekkel? Építkezés, vendégfogadás stb… Nos, kénytelenek voltunk lassítani egy kicsit a tempón. Mind a rendezési terv körüli hercehurca, mind pedig az egyes kivitelezőktől kapott árajánlatok (melyeket áttekintve rá kellett döbbennünk, hogy mennyire alulbecsültünk bizonyos költségeket) a “rohamtempó” visszafogására szorítottak minket. Bizony ráeszméltünk, hogy bármennyire is elcsépelt a “lassan járj, tovább érsz” közhely, legalábbis megfontolandó, így mi is ehhez tartjuk most magunkat.

Így viszont rengeteg idő szakadt a nyakunkba, tehát az elkövetkező napokban -a Kisalföld Vágtán is velünk tartó- Kálmán bácsi segítségével megpróbáljuk befogatolni a két shetlandit. Komoly elvárásokat támasztottunk a minitáltosokkal szemben, reméljük nem okoznak csalódást.  Mellette mi magunk is komoly önképzésnek szeretnénk alávetni magunkat, elsősorban szövés, kosárfonás és fafaragás területén. Az eredményeinkről természetesen be fogunk számolni.

Tegnap lehelyeztük az első kerítésoszlopokat az udvar köré. Így a falu felé eső egy hektáros terület három részre, a majdani gyümölcsös, az udvar és a legelő területére lett bontva. A legelőn túli nagy terület megmaradt egyben és eredeti -szántó- funkciójában. Az oszlopok felállítása egyébként viszonylag gyorsan ment, ami macera volt, az inkább az akác lábak beszerzése, majd az egyes lábak előkészítése körül fordult elő. A mai nap során -úgy tervezzük-  lerakjuk az utolsó oszlopokat is, holnap pedig, ha minden igaz, mehetünk Ásványráróra a vadhálóért.

Ami a terveket, az építési engedély illetve az egyéb engedélyek körüli hercehurcát illeti, elmúlt egy hónap alatt számtalanszor megfordult velünk a világ. Már az építésügyi hatóságnál is akadtak kifogások és ezek csak szaporodtak az ÁNTSZ-szel és a Főállatorvosi Hivatallal való egyeztetés nyomán. És még hol a vége?

Végül, hogy szabad perceinkben se unatkozzunk, a mai naphoz egy hónapra itt a Búcsú. A délutáni templomkerti rendezvény programját nagyjából megálmodtuk, de a munka dandárja még hátravan.

Hihetetlen, de az elmúlt vasárnap sor került az első kaszálásra a legelőn. Nem vártunk sokat tőle, egyelőre nem is a széna betakarítása volt a cél, de a százöt kockabála melyet végül behoztunk a tanyáról,  kellemes meglepetést okozott nekünk. Végülis, ha a jövőben -ahogy azt megálmodtuk-  a jelenleg két pónis lóállományunk termetesebb paripákkal gyarapodik, minden szál szénára szükségünk lesz.

Szerdára elkészültek az épület tervei, azóta azokat csodáljuk. Legszivesebben közzétenném itt valamennyit, főképp a csodaszép látványterveket, de ez afféle “nemmutibakészült” dolog. A képekre tehát várni kell a megvalósulásig. A tervező mindenesetre úgy kalkulált, két hét múlva beadhatjuk az építési engedély kérelmet, hogy azután egy-két hónapig várakozzunk az elbírálásra.

“Be sok eső, be sok sár,
be sok kislány megcsalt már!…”

A népdal első sora most ránk is igaz,  a folyamatos esőzés miatt pár napig nem jutottunk ki a birtokra. Nem csak mi, a munkagép sem, mely a tereprendezésre volt beígérve az elmúlt hétvégére. Így nem tehetünk mást, csodáljuk a természet lenyűgöző erejét, mellyel visszahódítja a februárban kitisztított utat és megpróbálunk leszervezni egy újabb időpontot a “takarításra”

Tervezés, szervezés, méregetés. Egyelőre ennyiről tudunk beszámolni. Hétvégén a földmérővel jártuk be a területet, ő méregette a telekhatárokat, mi -minthogy eddig nem ismertük- méregettük őt. Néhány szó és a telefonján megszólaló Csík muzsika után egyből szimpatikus lett.

Míg kint voltunk megérkeztek a falubeli ismerősök is, akiket az út rendbetételére kértünk fel. Ez a munkálat ugyanis olyan szakaszba ért, amely már gépi erőt igényel. Ők is -a földmérő is- a mostani hétvégére ígérték magukat.

Időközben túl vagyunk az első “birtokháborítási” esetünkön is. Már néhány hete feltűnt, hogy valaki lóversenypályának használja a legelőnket és a kelő árpát is. Próbáltunk lovasként hozzáállni a dologhoz, tehát higgadtan tudtára adni az illetőnek, hogy egy vágtázó ló a maga nagyjából négy mázsájával, “egyelőre” nemkívánatos vendég a területen, de a falutévére feltet üzenetünk bizonyára nem jutott el hozzá, mert hétfőn szembetalálkoztunk vele ugyanott. Végülis teljesen normális hangnemben meg tudtuk beszélni az ügyet, ő pedig ígéretet tett, hogy elkerüli a birtokot. Más kérdés, hogy tegnap úgyanúgy a vetésben száguldozott, igaz nem a miénkben.

Nem, nem vesztünk el. Csak éppen  “látványos” dolgokról nem tudtunk beszámolni az utóbbi időben. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem történt semmi. Sőt. Míg a legelő lassan ugyan, de határozottan zöldül, egyeztettünk a tervezővel és -csak úgy mellékesen- két pónit is örökbefogadtunk. A  miniatür zabáló- és trágyázógépek -Grafit és Rozsda- nagy eséllyel pályáznak az “első állataink a tanyán” címre. Mostani karámjukból pont rálátnak a “birtokra” és lehetetlen nem észrevenni milyen sanda pillantásokkal méregetik az ígéret földjén sarjadó füvet…

Az időjárás kegyes volt hozzánk a hétvégén s mivel a tereprendezéssel nagyjából végeztünk,  sor kerülhetett a vetésre.

A terület nagyobbik részébe már korábban árpa került, most egy kisebb darabot vetettünk be legelő/kaszáló keverékkel. Tettük ezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a terveink szerint az év későbbi szakaszaiban érkező állatoknak előkészítsük a terepet.  Most jól jönne egy kis eső…