Ladoméri Tanya

Ahogy ígértem… a tegnap reggeli állás

Tegnapelőtt elkezdődtek az építkezés látványosabb munkafázisai, estére fel is állt az egyik fal. Tegnap cudar időben ugyan, de szépen haladtak a munkálatok. Újabb képek hamarosan (a most feltöltöttek a tegnap reggeli állást tükrözik).

Ahogy arról korábban már írtunk pár gondolatot, kis lépésekkel feszülünk neki dédelgetett terveink megvalósításának. Erre kiszúrtuk az év egyik legmegfelelőbb időpontját, az ősz második felét,  amikor vagy esik, vagy fúj, de jó idő szinte egészen biztosan nincs. Persze most ez sem tör le minket, annyira örülünk, hogy végre történik valami.

Nagy dolgokra azért egyelőre nem kell gondolni,  az előző bejegyzések során már emlegetett raktárépület és egy nyitott beülő építésébe fogtunk bele. Minthogy a tervezett építmények paraméterei ezt megengedik, csupán bejelentést kellett tennünk az építésügyi hatóságnál és hipp-hopp, neki is ugrottunk az alapásásnak.  Ezzel a héten végeztünk, a sávalap ki lett öntve betonnal, be lettek helyezve a zsaluelemek és a tegnapi napon mindannyiunk kedvencét a kulé kavicsot is elterítettük. Jövő héten várhatóan végzünk az alapozással, akkor átadjuk a terepet az ácsnak, aki remélhetőleg -attól függően, hogy mikor tud belevágni, illetve, hogy milyen idő lesz- még novemberben végez.

Folyt. köv.

És egy újabb videó Molnár Jenő barátunknak köszönhetően, arról, hogy milyen az amikor nem a medvét táncoltatják, hanem a “Medve” táncoltat…

Íme az ígért videó a templomkerti mulatságról. Ami a minőséget illeti, nyilván lehetne jobb is, majd e téren is igyekszünk fejleszteni a képességeinket….

Végérvényesen itt a tavasz, végre huzamosabb időt is kint tudunk tölteni a tanyán. A csodálatos időjárás és a négynapos hétvége szerencsés “együttállása” is erre sarkalt minket, így eredményes napokat tudhatunk magunk mögött.

A tavalyi veteményes méretét nagyjából megháromszoroztuk, ezt meg is éreztük mire felástuk, kitisztítottuk, előkészítettük az ágyásokat. Kicsit talán elpuhultunk a télben. Mindenesetre egy/másfél nap alatt nagyjából végeztünk ezzel a munkafázissal és jöhetett az ültetés, dugványozás. A tavaly fogott magok elültetésére sajna nem került sor, ezek maradnak a hétköznapi délutánokra. Sokat ezzel sem várhatunk, ha időben palántázni akarunk. Megmetszettük a gyümölcsfákat is, a tavaly telepített szilva és körtefák egyelőre -úgy tűnik- rendben vannak, a tavalyelőttiek közül sajna két őszibaracktól és egy cseresznyétől búcsút kellett vennünk.

Ami a továbbiakat illeti, döntésre jutottunk az építkezések tekintetében. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a korábban meg(rém)álmodott komplexum létrehozásába belevágjunk, megpróbálunk a földön maradni és emberi léptékekben tervezni. Első lépésként a gazdasági épületek megépítése mellett törtünk lándzsát, ezek hiánya évek óta komoly gondot okoz nekünk. Április-május során szeretnénk megépíteni két könnyűszerkezetes boxot és egy takarmánytárolót -végre a kislovak is otthagyhatnák az albérletet és talán (talán…, talán…)  egy méretesebb társat is kapnának- illetve felhúznánk egy termény- és szerszámtároló funkciót betöltő pajtát. Az építésügyi hatóságnál átbeszéltük az épületek tervezett paramétereit, mi az amit lehet és mi az amit nem, mihez kell engedély és mi az amihez csak bejelentési kötelezettség. Ha minden összejön, nyárra komoly tanyaközponttá alakulunk…

Vasárnap rendben lezajlott a nagy kirándulás. Teljesen megtöltöttük a buszt, így -bár lett volna még néhány jelentkező- végül ötvenhárman indultunk neki a nagy utazásnak.  A fél hetes indulás ideálisnak bizonyult, s mivel mindenki pontos volt, hamar elértünk Budapestig ahol megejtettük az odaútra tervezett egyetlen pihenőnket. A fővároson hamar átkeltünk és -közös ima, éneklés és az egy célállomásunk rövid ismertetése mellett- utunk második szakasza is gyorsan eltelt.

Tíz órára érkeztünk Mátraverebély-Szentkútra, ahol a ferences szerzeteseknek köszönhetően egy részletes kegyhelyismertetőt is meghallgathattunk, majd a tizenegy órás mise előtt még lehetőségünk nyílt egy rövid barangolásra a csodás környezetben. A szertartás -melyben Ferenc atya is közreműködött- ezúttal szabadtéren, a sziklaoltár előtt zajlott s körmenettel ért véget. A feszített menetrend miatt ezután már nem időzhettünk sokat, indulunk kellett második célállmásunkra Hollókőre.

A világörökségi címmel büszkélkedő faluban finom ebéd várt minket, majd ezt követően szabad program keretében fedeztük fel az érdekességeket. Sétáltunk az ófalu hangulatos utcácskáin, megcsodáltuk a helyi kézművesek munkáit, a “bevállalósabbak” a várba is fölkapaszkodtak. Hamar eltelt az itt töltött délután s öt óra körül elindultunk hazafelé.  A reggelinél valamelyest intenzívebb forgalom, a nagy meleg és nyilván a fáradtság miatt is, a hazaút tűnt hosszabbnak, de így is kilenc órára mindenki otthon volt.

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől, így magától értetődőnek tűnik, hogy az egyesület a kirándulások szervezése terén is aktív marad. Most azonban “nyakunkon a búcsú” , már csak három hetünk van, hogy minden összeálljon. Így hát oda is, következő kirándulásainkra is szeretettel várunk mindenkit!

Ritkulnak a bejegyzések, egyszerűen azért, mert egyre több időt tölthetünk kint a tanyán, egyre ritkábban ülünk le a számítógép elé. A május hónap különösen húzósra sikeredett, sok tennivalónk akadt a kertben, a legelőn, valamint egyszerűen a tereprendezés terén is. Mindemellett persze folyamatos leterheltséget jelentenek az adminisztratív feladatok, de ezekről inkább már nem is írok.

A zöldségeskerttel nagyjából elégedettek vagyunk, a retek, a hagyma és a saláta lassacskán “kikopik”, gyönyörű a zöldborsónk és a kukorica is elég szépen nő. A sárgarépában még benne van a lehetőség, egyelőre várjuk mi lesz belőle. A paradicsomról, paprikáról még nem tudok nyilatkozni, de nagyon bízunk bennük. Kisebb csalódások a tavaly telepített gyümölcsfákkal kapcsolatban értek minket. Az alma-, cseresznye- és meggyfák megeredtek, a barackfák azonban elég ramatyul néznek ki. Egyelőre adunk nekik időt, hiszen az egy évvel korábban ültetett szilva is, amiről már majdnem lemondtunk, idén tündököl.

Ami az idei első kaszálást illeti azt bizony komoly kudarcként éltük meg. Gyönyörű volt a kaszáló, nagyon sokat vártunk tőle, sokat is adott, de persze pont a bálázás közben ért minket a most már egy hete tartó esős időszak, így sajnos attól tartunk, a szép mennyiségű takarmányt veszteségként kell majd elkönyvelnünk. Reméljük a következő kaszálás idején kegyesebb lesz hozzánk az időjárás.

Hihetetlen,de igaz és nagyon nem szép, hogy áprilisban nem született bejegyzés. Mentségünkre szolgáljon, hogy majd minden szabad percünket a tanyán töltöttük.  Igazolásul alább megtekinthető az elmúlt hónap munkáit, eseményeit rögzítő filmecske.