Ladoméri Tanya

A tavalyi árvíz nyomán régen esedékes gátrekonstrukcióra került sor az Alsó-Szigetközben, melynek során megmagasították, megerősítették a gátakat, s egy kellemes bónuszként keskeny, a mindenhová kihelyezett táblák szerint csak kerékpárosok és motorkerékpárosok által használható aszfaltutat húztak a tetejére.

Tegnap volt a harmadik alkalom, hogy munkából hazafelé ezt az útvonalat választottam, és összességében nagyon elégedett vagyok vele. Az útról egy rövid videót is készítettem (telefonnal, ezért a néhol gyatra minőség), mely alább megtekinthető.

Rögtön le kell szögeznem: A kerékpárút még nincs teljesen kész, egyelőre Győrzámolyig közlekedhetünk rajta, és útközben is akad egy kétszáz-méteres aszfaltozatlan szakasz. Az sem titok, hogy ez az útvonal a meglévő kerékpárútnál jóval hosszabb, minthogy a gát a folyó vonalát követi. Az Újfalu és Zámoly közötti kanyar például olyan hosszú, mintha sohasem akarna véget érni . Arról nem beszélve, hogy milyen amikor fúj a szél (második erre-tekerésem során volt benne részem), bizony akkor megizmosodik az ember mire hazaér.

DE… az út elkészült szakaszai tökéletes minőségűek (ez a régiről ugyebár nem mondható el) és egyelőre nem túl látogatottak, tehát ideális időjárási viszonyok mellett lehet hasítani rajta.  Azt kell, hogy mondjam, hogy ha az út teljesen kész lenne, szélcsendes időben, plusz három-négy kilométer ide vagy oda- nagyjából ugyanannyi idő alatt lehetne hazavágtázni, mint a másik alternatívát választva. Arról nem beszélve, hogy a környezet nagyon szép, egyik oldalon a folyó, másikon erdős területek és szántók váltakozva. És persze csend van.

Érdemes kipróbálni, egyetlen negatívumként azt említeném meg, hogy Zámolyon, az utolsó lehetőségnél, ahol le lehet térni, nincs jelezve, hogy “ne tekerjél tovább mert párszáz méter, oszt vége az útnak”, így elsőre -mint én is- könnyen zsákutcába teker a tudatlan kerékpáros. Akkor aztán ha nincs kedve visszatekerni (tapasztalatból mondom, inkább legyen), zötyöghet mire eléri a következő elágazást.

Alighogy közzétettük itt a honlapon a VII. templomkerti búcsúról szóló beszámolónkat, minden tartalom eltűnt az oldalról. Teljesen váratlanul ért minket és be kell vallanunk tanácstalanul állunk a történtek előtt. Az ok ismeretlen, minthogy nem vagyunk nagy szakértői az internetnek az sem kizárt, hogy szerkesztés közben követtünk el valami végzetes hibát (bár a honlap szerkesztőfelületén nincsen “mindent töröl, ne nyomd meg” feliratú nagy piros gomb).

Peti barátunk -akinek ezt az oldal köszönhető- megnyugtatott, hogy nincs veszve minden az utolsó biztonsági mentés előtti állapot visszaállítható, és íme bizonyságul, több mint ötven bejegyzés újra elérhető. A 2014-ben születettek azonban nem, aminek az az egyszerű oka, hogy nem is nagyon (a biztonsági mentés előtt egyáltalán nem) voltak. Ennek okait már egy korábbi bejegyzésünkben/ http://www.ladomeritanya.hu/?p=562 / elemezgettük, s lám…

Mindenesetre, hogy a 2014-es eseményekről is legyen bejegyzés egy-két rövidebb összefoglalóval igyekszünk majd felidézni az év történéseit.

Jó ideje tervezzük már, hogy helyi séták, kisebb túrák szervezésével is bővítjük a repertoárunkat, egyrészt mert bármikor szívesen kimozdulunk a “zöldbe”, másrészt pedig a környéken tett kirándulások eredményeként – összhangban az egyesületünk célkitűzéseivel – a résztvevők jobban megismerhetik régiónk természeti és építészeti emlékeit.

Első alkalommal egy gyermek kompatibilisnek szánt 10 kilométeres távot céloztunk meg, afféle szombat délelőtti családi programként. Az október 12-re tervezett kirándulás teljesítésébe – az azt megelőző mérsékelt érdeklődés után – ideálisnak mondható 19 fővel vágtunk bele. Lehet felszisszenni, hogy ezért ugyan kár volt a nagy felhajtás, jómagam úgy vélem, hogy ennél sokkal nagyobb létszámmal – anélkül, hogy a természeti környezetbe nagy csinnadrattával bele ne rondítsunk -  ezt a túrát nem lehetett teljesíteni. Továbbgondolva a kérdést, egy komolyabb, mondjuk 30 kilométert meghaladó távon még ez a létszám is soknak tűnhet (már amennyiben együtt akar maradni a csapat).

A fentiek fényében tehát optimális létszámmal indultunk el a ladaméri iskola elől reggel kilenc órakor. A Rákóczi úton hagytuk el a falut, majd a kijelölt tanösvényt követve elértük a Somos-erdőt. Sajnos a tanösvény nem túl karbantartott, bár ez csak fokozta túra vadregényességét és valójában nem is zavarta volna a csapatot, ha a jelölt út az erdő határán nem ért volna véget. Ezzel a problémával már szembesültünk az egy héttel korábbi túrabejárás alkalmával, egy erre tévedő idegen turista viszont legalábbis bosszantó helyzetbe kerül. Ennek a remek projektnek (…) az esete kiválóan szimbolizálja az esztelenül kiírt és az esetenként jó szándékkal  de átgondolatlanul megpályázott (gyakran a  kiíró és a pályázó részéről is csupán önigazolásnak nevezhető) pályázati lehetőségek esetét. Ne lepődjünk meg rajta, hisz a szelíd völgyeket átívelő völgyhidak, homokdűnékbe vájt alagutak, harminc centiméteres kilátók és ezek szerint a semmibe tartó tanösvények országa vagyunk.

A erdőből kiérve ki-ki vérmérsékletéhez igazodó útvonalon, ilyen-olyan akadályokat leküzdve kivergődött az erdőszéltől 300 méterre haladó földútra, amelyen szántók között haladva lassan megközelítettük Dunaszeget. A faluba beérve a Pataháza majd a Fő utcán megközelítettük első pihenőhelyünket, a helyi horgászegyesület által gondozott -és szépen karbantartott – tavacskát. Az itt elköltött tízórai után nekivágtunk az innen csak egy ugrásra található Morotva tó ( csak az érdekesség kedvéért: hossza 2,1 km, átlagos szélessége 200 m, területe 42 hektár, átlagos vízmélysége 2 m, víztérfogata 840 ezer m³⁾ megkerülésének. A tó északi csücskében található kilátó mellet ismét megálltunk kicsit szemlélődni, majd kényelmes menetben közelítettük meg a szigetközi főúttól, csak néhány méterre, egy kisebb erdőcsoport rejtekében megbúvó Vörös-körösztöt. A helyhez, az emlékkereszthez fűződő legendák, tudnivalók elolvasása, megbeszélése után -minthogy utunk végéhez közeledtünk – a kis csapat lassan bebandukolt Győrladamérra.

Ez a kirándulás remek példa arra, hogy nem kell messzire mennünk a falutól, hogy számtalan szép és általunk talán korábban nem is ismert dolgot, értéket fedezzünk fel és még mennyi vár arra, hogy felfedezzük.

A képek: https://picasaweb.google.com/viktor.nyers/LombhullatoTura2013

Lám, a bejegyzés címében említett facebook revolúció a honlapunkat sem kímélte. Hiszen, míg az említett közösségi oldalon található elérhetőségünkön( https://www.facebook.com/LadomeriTanya?ref=hl ) folyamatosan szaporodnak a bejegyzések, a régi oldalunkat szép lassan magára hagytuk. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a facebook-os eléréseinket nyilván egyszerűben tudjuk kontrollálni, másrészt a bejegyzések szerkesztés, azok publikálása kevésbé körülményes, végül de nem utolsósorban semmibe sem kerül.

Tény ugyanakkor, hogy több barátunk is jelezte, ódzkodik a közösségi oldalakon való megjelenéstől, azok böngészésétől, így a honlapunk elhanyagolása őket gyakorlatilag kizárja az egyesület ügyeiről tájékoztatott személyek köréből. így a jövőben a két információs csatornát – amíg az anyagilag nem jelent komolyabb megterhelést – megpróbáljuk párhuzamosan működtetni.

A raktár áll, készül a kerti tető…

Ezzel a kis zenés visszatekintővel kívánunk minden tagunknak, támogatónknak, barátainknak és barátaink barátainak és tulajdonképpen mindenkinek boldog 2013-as esztendőt!