Ladoméri Tanya

Idén, hat templomkertben és egy az iskolában megrendezett búcsú után újabb komoly mérföldkőhöz érkezett az egyesület. A búcsúi délután eltöltésére ezúttal a Tanyára invitáltuk az érdeklődőket. S noha azzal, hogy az ebben az évben már nem a templomkertben ünnepeltünk egy szép sorozat (már-már hagyomány) ért véget, ebben a mostani alkalomban mi mégsem valaminek a végét, hanem valami régen várt dolognak a kezdetét, ugyanakkor az elmúlt évek során meghatározott irány továbbvitelét, mondhatjuk az egyesület által képviselt értékek átmentését látjuk.

A helyszínt érintő döntésünk, amellett, hogy számos további kérdést is felvetett, – köszönhetően többek között a remek időjárásnak – jónak bizonyult. A tereprendezést, dekorálást nagy kedvvel és lendülettel kezdtünk meg és számos barátunk is jelezte, szívesen vállal szerepet a rendezvény sikeres lebonyolításában. Megkezdtük a hírverést és … vártunk. Vártunk és fogalmunk se volt róla, hogy a templomkerti búcsúk “törzsgárdája” mennyire fogadja el a változást és vajon lesznek-e új betérők.

Így morfondíroztunk még vasárnap délután is a négy órára hirdetett kezdés előtt néhány perccel. Szerencsére az ilyen eseményekre fogékony “nagyközönség” nem sokáig hagyott minket az aggodalmainkkal viaskodni.  Szép lassan gyülekezett a vendégsereg és csak jöttek és jöttek… A szervezőtársak elfoglalták a helyüket és megkezdődhetett a kézműveskedés, a játék, vagy csak épp a beszélgetés.  A szokásokhoz híven búcsúfiasorsolást is tartottunk, és a nagy számú felajánlásból közel hatvan gyerkőcöt tudtunk megajándékozni, végül még azokat is akik valamilyen oknál fogva nem töltöttek ki búcsúfia-szelvényt.

Fél nyolc magasságában zártuk a napot kissé megfáradtan, de lelkesen a sok élménytől és bezsebelt jó szótól. A Tanya mint rendezvényhelyszín, bár még akad rajta bőven fejleszteni-való, bevált. Az egyesület aktív tagsága, a programok lebonyolításában fáradhatatlanul helytálló barátaink, és nem utolsósorban azok akik sütemény és búcsúfiafelajánlásokkal járultak hozzá a rendezvény sikeréhez igazán kitettek magukért. Köszönet érte mindannyiuknak, és köszönet azoknak akik megtiszteltek minket bizalmukkal, és velünk töltötték az első Ladoméri Tanyabúcsút.

Hét templomkerti búcsúval a hátunk mögött idén úgy döntöttünk, megérett az idő a változásra. Minden ottani rendezvényünkre jó szívvel emlékezünk, de most új irányt veszünk. A szervezők, a tematika változatlan, csupán a helyszín változik.

Mindenkit szeretettel várunk a “Tanyán”!

A korábbi évekhez hasonlóan ismét ismét megjelentünk a dunaszegi templomkerti búcsún. A játékoknak, fejtörőknek -mindazoknak amiket be tudtunk préselni az autóba- minden korosztályban nagy sikere volt.

Az őszi programok lassan összeállnak, részletek itt a honlapon és a facebook-on.

Szinte pontosan egy éve rendeztük az első lombbúcsúztató kirándulást, és akkor valódi -kicsit ködös, kicsit nyirkos- arcát mutatta az ősz. Idén már napokkal előre sejteni lehetett, hogy igazi kirándulóidőben lesz részünk és várakozásaink beigazolódtak.  Csodálatos, napsütéses időben gyülekeztünk az iskola előtt, hogy belevágjunk a falut délkelet felől megkerülő -tehát a tavalyival pont ellentétes oldalon haladó- kisded túránkba.

Huszonöten gondolták úgy, hogy túrabakancsot húznak ezen a szombat délelőttön, és bár a létszám ideálisnak mondható, a korosztályok közötti megoszlást figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a csapatunkban bizony alaposan felülreprezentáltak voltak gyerkőcök. Mindössze hatan voltunk felnőttek ami alaposan lenyomta a tavaly sem túl magas átlagéletkort.

A falut a lovarda mellet hagytuk el, és a Mosoni Duna töltésén a folyásirányt követve haladtunk tovább. A csónakkikötőnél a folyóval együtt mi is elkanyarodtunk a töltéstől, és mezőgazdasági utakon haladva tartottunk a túloldalon fekvő Kunsziget irányába. Alig egy óra múltán megtartottuk első, falatozással töltött pihenőnket, majd a folyó kanyarulatát követve az ártéri erdőben kalandoztunk egy keveset. Az erdőből kiérve észak felé vettük az irányt és lassan újra elértük a töltést. Tekintettel a fiatalabbak fizikai teljesítőképességének korlátaira, ezen a ponton felajánlottuk a rövidebb út lehetőségét a csapatnak, amelyet azonban mindenki leszavazott. A töltésen így Győrzámoly felé vettük az irányt ahol is a csatorna melletti útra tértünk rá s azon haladva -a szigetközi utat keresztezve- tettünk meg újabb másfél kilométert. A kanális hídjánál most már valóban hazafelé fordult az utunk, s a bányató mellet elhaladva ballagtunk be a faluba.

Mindent egybevetve idén is jól sikerült kis túrát tudhatunk magunk mögött, minden elismerésünk azoké a kisgyermekeké, akik hősiesen bandukolták végig azt a távot, amely sajna sok felnőttnek is nehezére esett volna. A csapat lelkesedése alapján, további túrajavaslataikat mérlegelve bizton állíthatjuk, hogy ezúttal nem kell újabb egy évet várni hasonló jellegű rendezvényre.