Ladoméri Tanya

Szinte pontosan egy éve rendeztük az első lombbúcsúztató kirándulást, és akkor valódi -kicsit ködös, kicsit nyirkos- arcát mutatta az ősz. Idén már napokkal előre sejteni lehetett, hogy igazi kirándulóidőben lesz részünk és várakozásaink beigazolódtak.  Csodálatos, napsütéses időben gyülekeztünk az iskola előtt, hogy belevágjunk a falut délkelet felől megkerülő -tehát a tavalyival pont ellentétes oldalon haladó- kisded túránkba.

Huszonöten gondolták úgy, hogy túrabakancsot húznak ezen a szombat délelőttön, és bár a létszám ideálisnak mondható, a korosztályok közötti megoszlást figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a csapatunkban bizony alaposan felülreprezentáltak voltak gyerkőcök. Mindössze hatan voltunk felnőttek ami alaposan lenyomta a tavaly sem túl magas átlagéletkort.

A falut a lovarda mellet hagytuk el, és a Mosoni Duna töltésén a folyásirányt követve haladtunk tovább. A csónakkikötőnél a folyóval együtt mi is elkanyarodtunk a töltéstől, és mezőgazdasági utakon haladva tartottunk a túloldalon fekvő Kunsziget irányába. Alig egy óra múltán megtartottuk első, falatozással töltött pihenőnket, majd a folyó kanyarulatát követve az ártéri erdőben kalandoztunk egy keveset. Az erdőből kiérve észak felé vettük az irányt és lassan újra elértük a töltést. Tekintettel a fiatalabbak fizikai teljesítőképességének korlátaira, ezen a ponton felajánlottuk a rövidebb út lehetőségét a csapatnak, amelyet azonban mindenki leszavazott. A töltésen így Győrzámoly felé vettük az irányt ahol is a csatorna melletti útra tértünk rá s azon haladva -a szigetközi utat keresztezve- tettünk meg újabb másfél kilométert. A kanális hídjánál most már valóban hazafelé fordult az utunk, s a bányató mellet elhaladva ballagtunk be a faluba.

Mindent egybevetve idén is jól sikerült kis túrát tudhatunk magunk mögött, minden elismerésünk azoké a kisgyermekeké, akik hősiesen bandukolták végig azt a távot, amely sajna sok felnőttnek is nehezére esett volna. A csapat lelkesedése alapján, további túrajavaslataikat mérlegelve bizton állíthatjuk, hogy ezúttal nem kell újabb egy évet várni hasonló jellegű rendezvényre.

A tavalyi árvíz nyomán régen esedékes gátrekonstrukcióra került sor az Alsó-Szigetközben, melynek során megmagasították, megerősítették a gátakat, s egy kellemes bónuszként keskeny, a mindenhová kihelyezett táblák szerint csak kerékpárosok és motorkerékpárosok által használható aszfaltutat húztak a tetejére.

Tegnap volt a harmadik alkalom, hogy munkából hazafelé ezt az útvonalat választottam, és összességében nagyon elégedett vagyok vele. Az útról egy rövid videót is készítettem (telefonnal, ezért a néhol gyatra minőség), mely alább megtekinthető.

Rögtön le kell szögeznem: A kerékpárút még nincs teljesen kész, egyelőre Győrzámolyig közlekedhetünk rajta, és útközben is akad egy kétszáz-méteres aszfaltozatlan szakasz. Az sem titok, hogy ez az útvonal a meglévő kerékpárútnál jóval hosszabb, minthogy a gát a folyó vonalát követi. Az Újfalu és Zámoly közötti kanyar például olyan hosszú, mintha sohasem akarna véget érni . Arról nem beszélve, hogy milyen amikor fúj a szél (második erre-tekerésem során volt benne részem), bizony akkor megizmosodik az ember mire hazaér.

DE… az út elkészült szakaszai tökéletes minőségűek (ez a régiről ugyebár nem mondható el) és egyelőre nem túl látogatottak, tehát ideális időjárási viszonyok mellett lehet hasítani rajta.  Azt kell, hogy mondjam, hogy ha az út teljesen kész lenne, szélcsendes időben, plusz három-négy kilométer ide vagy oda- nagyjából ugyanannyi idő alatt lehetne hazavágtázni, mint a másik alternatívát választva. Arról nem beszélve, hogy a környezet nagyon szép, egyik oldalon a folyó, másikon erdős területek és szántók váltakozva. És persze csend van.

Érdemes kipróbálni, egyetlen negatívumként azt említeném meg, hogy Zámolyon, az utolsó lehetőségnél, ahol le lehet térni, nincs jelezve, hogy “ne tekerjél tovább mert párszáz méter, oszt vége az útnak”, így elsőre -mint én is- könnyen zsákutcába teker a tudatlan kerékpáros. Akkor aztán ha nincs kedve visszatekerni (tapasztalatból mondom, inkább legyen), zötyöghet mire eléri a következő elágazást.

Alighogy közzétettük itt a honlapon a VII. templomkerti búcsúról szóló beszámolónkat, minden tartalom eltűnt az oldalról. Teljesen váratlanul ért minket és be kell vallanunk tanácstalanul állunk a történtek előtt. Az ok ismeretlen, minthogy nem vagyunk nagy szakértői az internetnek az sem kizárt, hogy szerkesztés közben követtünk el valami végzetes hibát (bár a honlap szerkesztőfelületén nincsen “mindent töröl, ne nyomd meg” feliratú nagy piros gomb).

Peti barátunk -akinek ezt az oldal köszönhető- megnyugtatott, hogy nincs veszve minden az utolsó biztonsági mentés előtti állapot visszaállítható, és íme bizonyságul, több mint ötven bejegyzés újra elérhető. A 2014-ben születettek azonban nem, aminek az az egyszerű oka, hogy nem is nagyon (a biztonsági mentés előtt egyáltalán nem) voltak. Ennek okait már egy korábbi bejegyzésünkben/ http://www.ladomeritanya.hu/?p=562 / elemezgettük, s lám…

Mindenesetre, hogy a 2014-es eseményekről is legyen bejegyzés egy-két rövidebb összefoglalóval igyekszünk majd felidézni az év történéseit.