Ladoméri Tanya

Vasárnap lezajlott a búzaszentelői szertartás. A szentmise ezúttal rendhagyó módon 15h-kor kezdődött és körmenettel ért véget. A búza megáldására egy falumenti táblánál került sor, idén -nem úgy mint előző évben- gyönyörű időben. A szertartás után a templomkertben gyűltünk össze egy kis beszélgetésre, süteményezésre, koccintásra. Köszönet illet mindenkit, aki étellel-itallal, vagy a szervezésben való részvételével hozzájárult ehhez a remek délutánhoz.

További képek a Búzaszentelőről…

Balázs a földmérő, igéretéhez híven, tegnap kijött hozzánk és kitűzte az udvar határait, ugyanakkor pontosította az egész terület valamint az út kijelölésére kitűzött karókat. Ezután persze a mai napon illet ezekhez igazítanunk egy-két elcsúszott karót, valamint végre be kellett fejeznünk az út legvégének kipucolását. Megtettük.

Tervezés, szervezés, méregetés. Egyelőre ennyiről tudunk beszámolni. Hétvégén a földmérővel jártuk be a területet, ő méregette a telekhatárokat, mi -minthogy eddig nem ismertük- méregettük őt. Néhány szó és a telefonján megszólaló Csík muzsika után egyből szimpatikus lett.

Míg kint voltunk megérkeztek a falubeli ismerősök is, akiket az út rendbetételére kértünk fel. Ez a munkálat ugyanis olyan szakaszba ért, amely már gépi erőt igényel. Ők is -a földmérő is- a mostani hétvégére ígérték magukat.

Időközben túl vagyunk az első “birtokháborítási” esetünkön is. Már néhány hete feltűnt, hogy valaki lóversenypályának használja a legelőnket és a kelő árpát is. Próbáltunk lovasként hozzáállni a dologhoz, tehát higgadtan tudtára adni az illetőnek, hogy egy vágtázó ló a maga nagyjából négy mázsájával, “egyelőre” nemkívánatos vendég a területen, de a falutévére feltet üzenetünk bizonyára nem jutott el hozzá, mert hétfőn szembetalálkoztunk vele ugyanott. Végülis teljesen normális hangnemben meg tudtuk beszélni az ügyet, ő pedig ígéretet tett, hogy elkerüli a birtokot. Más kérdés, hogy tegnap úgyanúgy a vetésben száguldozott, igaz nem a miénkben.

Nem, nem vesztünk el. Csak éppen  “látványos” dolgokról nem tudtunk beszámolni az utóbbi időben. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem történt semmi. Sőt. Míg a legelő lassan ugyan, de határozottan zöldül, egyeztettünk a tervezővel és -csak úgy mellékesen- két pónit is örökbefogadtunk. A  miniatür zabáló- és trágyázógépek -Grafit és Rozsda- nagy eséllyel pályáznak az “első állataink a tanyán” címre. Mostani karámjukból pont rálátnak a “birtokra” és lehetetlen nem észrevenni milyen sanda pillantásokkal méregetik az ígéret földjén sarjadó füvet…